Volt köztük kérdésre írandó válasz,
volt önálló kis fogalmazás összekaparása,
volt szóhalmazból mondatkészítés,
valamint pár mondat erejéig fordítás is.

Közel 3000 mondat érkezett be (köszi, volt vele melóm ), s ezeket elemeztem.

Aztán mindenféle statisztika helyett a józan paraszti eszem győzött ismét:
➡️hiába voltak olyan mondatok, ahol egy-két névelő pontatlan volt, néha az esettel volt gond (AKK, DAT ), netán az a fránya melléknévragozás nem ment jól, MÉGIS ÉRTHETŐ volt, tudtam, mit akar KÖZÖLNI, nem volt kérdés a kommunikációs CÉLT illetően.

➡️viszont találkoztam olyan remekművekkel is , melyekből kiderült azonnal, hogy nagyon ÉRTHETETLEN a kommunikáció. És nem másért, mint a SZÓREND miatt. Olykor azt sem tudtam, hogy Gábor eszi a hamburgert, vagy a hamburger Gábort.

A múlt-jelen folyamatos keverése, KATI rossz berögződése, kiemelés rontása, alany-állítmány köszönő viszonyba se állítása sok-sok álmatlan éccakát okozott nekem.

Ezeknél a mondatoknál TÖBBSZÖR is újra kellett OLVASNOM az egész szöveget, hogy megértsem, mit is akart a lelkes írója.

Összességében nagy segítség volt, hogy több mint 3000 mondatot elemezhettem:
végérvényesen beigazolódott, hogy akár KEVÉS SZÓVAL
de
helyes SZÓRENDDEL
sokkal könnyebb elérni a CÉLT,
mint a nagyon hibás NYELVTANNAL, bár kétségkívül sok szóval.

Nos, mindebből megszületett MOMO.